MOSKO története
Hello, Moskovits Krisztina vagyok, a MOSKO alapítója és tervezője.
Számomra az alkotás mindig az anyaggal kezdődött. Porcelánfestéssel indultam, aztán a színház és a film világába kerültem, ahol először jelmezekkel, később kellékekkel dolgoztam. Szilikon, műgyanta, festék, textil, bőr – mindegyik anyagnak megvoltak a maga lehetőségei és korlátai. A kellékkészítésben azt a szabadságot szerettem a legjobban, hogy nem volt kész megoldás: neked kellett megtalálnod az utat ahhoz, hogy egy ötletből valódi tárgy szülessen.
A MOSKO abból a különös szabadságból született, amelyet egy Peruban töltött hónap után hoztam haza magammal. Valahol útközben sikerült elengednem két dolgot, amelyek addig feltűnően kitartó társaim voltak: a félelmet és azt, hogy mindenáron történésre bírjam a dolgokat. Már nem kellett tudnom, mi következik, és nem akartam kierőszakolni a választ arra sem, merre kellene tartanom. Egyszerűen bíztam. Magamban, abban, ami jön – és nevezzük nevén: a gondviselésben.
Itthon ez a bizalom meglepően kézzelfogható formát öltött. A hazaérkezésem utáni első napon bőrt és szerszámokat vettem. Nem készítettem üzleti tervet, nem végeztem piackutatást, és azon sem gondolkodtam, vajon működni fog-e mindez. Egyszerűen elkezdtem.
Talán éppen azért lett ennyire világos minden, mert nem akartam mindenáron valamit kihozni belőle.
Olyan tárgyakat szerettem volna létrehozni, amelyekről lekerül minden fölösleges. Semmi vizuális zaj. Semmi, aminek nincs funkciója, vagy ami nem magából a formából következik. Tiszta vonalak, hajtások, nagyon kevés varrás. Egy egyszerű, funkcionális tárgy.
Így találtam rá a növényi cserzésű bőrre.
Azt szeretem benne a legjobban, hogy nem hagyja magát változatlanul megőrizni. Nem lehet rávenni, hogy olyan maradjon, mint amikor először a kezedbe vetted. Magába fogadja az életet. A napfényt, az érintést, az esőt, a használatot, azt, ahogyan mozogsz. Sötétedik, mély fényt kap, nyomokat gyűjt útközben – és egyre kevésbé az a táska lesz, amelyet én készítettem, egyre inkább az, amelyik a tiéd.
Az érintésem, munkám a bőrrel, valójában még csak a kiindulópont a kezdet. :)
A növényi cserzésű bőr szépsége abban rejlik, hogy az idő nem elvesz belőle, hanem hozzátesz. Nem az a lényeg, hogy megóvd mindattól, ami történhet vele.
Arra született, hogy élete legyen.
Nincs két táska, amely pontosan ugyanúgy változna az idővel. A patina nem egy felületkezelés, amelyet én viszek fel rá. Ezt a részt te alakítod – azzal, ahogyan hordod, ahová magaddal viszed, és amilyen életet élsz vele.
Talán ezért sem úgy gondolok erre az anyagra, mint ami öregszik.
Hanem mint ami emlékezik.
A hajtott, egybefüggő bőr letisztult formáit erőteljes ipari és hajózási kötelek metszik át. Neon, rózsaszín, narancs, kék – intenzív színek a natúr bőr csendjével szemben. Finom és robusztus, lágy és nyers: két nagyon különböző világ találkozik egyetlen tárgyban, és mindkettő jobban láthatóvá teszi a másikat.
A kötél szinte belevág a forma nyugalmába – és hirtelen az egész életre kel.